A dec. 15-ig leadott rendeléseket karácsonyig kiszállítjuk, ezután már csak januárban szállítunk ki újra​.

dec. 15-ig leadott rendeléseket karácsonyig kiszállítjuk, ezután már csak januárban szállítunk ki újra​

arckép Réka, Ahogy téged Isten lát, Isten szemével kampány, gyönyörű portré kép, nőknek, lányoknak, lányokról, nőkről, beszélgetés, interjú

Ahogy Isten téged lát beszélgetés Vásárhelyi Rékával

Rékával, aki egy kívül-belül csodaszép nő, feleség, anya, fotós és modell egy borongós őszi napon találkoztunk. A fotózás és a beszélgetés a csípős hideg és a szemerkélő eső ellenére is vidám és felszabadult hangulatban telt! Mi pontosan erre számítottunk, ugyanis amikor megfogalmazódott bennünk az ötlet, hogy milyen jó lenne erről a témáról beszélgetni, Réka azonnal eszünkbe jutott! Az újabb és újabb képeiért a saját oldalán mindig odáig-meg vissza voltunk, ugyanis történetet mesélnek el, azonnal szembetűnő rajtuk mindaz, amin ő keresztül ment, és a szeretve-érzés a fotóin abszolút visszatükröződik! Réka leplezetlenül őszintén mesélt nekünk arról, hogy milyen út vezetett neki idáig, és hogyan vezette Isten az önmaga elfogadása felé tartó útján. Olvasd el te is az ő történetét!

arckép Réka, Ahogy téged Isten lát, Isten szemével
Ahogy Isten téged lát kampány instagram, csendesedő, Isten szemével, fogadd el magad, önelfogadás

1.   Ha visszatekintesz gyerekkorodban milyen érzésekkel néztél tükörbe, és milyennek láttad saját magadat?

Azt hiszem átlagos kislány és tini voltam. Innen visszatekintve mindenképpen. Akkor megélve!? Már hogyan is lehettem volna az? Azt gondolom, hogy a saját bőrében nagyon sok lány érzi úgy, hogy ő kilóg. Valamilyen címkét ráaggatnak, vagy ő akasztja saját magára. Lényegtelen, hogy ezek pozitív, vagy negatív hangvételű címkék… hatással vannak. A fiúk kedvence, a sztár, a dundi, a csonti, a csendes, a nagyszájú… Én a szürke voltam. A szürke kisegér… ma már nem vagyok biztos abban, hogy mások szerint is az voltam. Lehet… De sokkal valószínűbb, hogy én olvasztottam bele magam ebbe a szürkeségbe. Persze nem direkt… csak azt láttam, hogy rajtam átnéznek a fiúk, hogy én nem vagyok olyan szép és nem “kerekedek” úgy és ott ahol “kellene”, hogy az én ruháim nem olyan csinosak, és engem a barátnőim mellett észre sem vesznek… nem is bántottak, legalábbis amiatt ahogy kinézek soha – “büdös román” voltam ugyan, de az a harc erőssé tett, mert tudtam, hogy nincs igazuk. 

arckép Réka, Ahogy téged Isten lát, Isten szemével kampány, gyönyörű portré kép, nőknek, lányoknak, lányokról, nőkről, beszélgetés, interjú

2.  Olyan jó, hogy ilyen őszinte vagy! Még milyen benyomások értek téged azzal kapcsolatban, hogy szerethető vagy e?


Azt, hogy én olyan semmilyen vagyok, azt szépen lassan elhittem. Olyannyira sikerült azonosulni ezzel a szereppel, hogy gimi második félévében volt olyan, aki nem tudta, hogy két Réka van az osztályban… A másik lány a padtársa volt az illetőnek. Számtalanszor találtam magam abban a szituációban, hogy hozzá szólnék egy nagyobb beszélgetésben a témához, de vagy nem merek, vagy olyan halkan mondom, hogy senki meg sem hallja. Mintha ott sem lennék. Ezt éreztem. Hogy nem is vagyok igazán ott. A gimis éveket az énekkar a színjátszó és az ifi (református ifjúsági közösség a gyülekezetünkben) mentette meg, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szépen lassan elkezdtem felismerni a saját értékeimet… ma már előfordult, 

2.  Olyan jó, hogy ilyen őszinte vagy! Még milyen benyomások értek téged azzal kapcsolatban, hogy szerethető vagy e?


Azt, hogy én olyan semmilyen vagyok, azt szépen lassan elhittem. Olyannyira sikerült azonosulni ezzel a szereppel, hogy gimi második félévében volt olyan, aki nem tudta, hogy két Réka van az osztályban… A másik lány a padtársa volt az illetőnek. Számtalanszor találtam magam abban a szituációban, hogy hozzá szólnék egy nagyobb beszélgetésben a témához, de vagy nem merek, vagy olyan halkan mondom, hogy senki meg sem hallja. Mintha ott sem lennék. Ezt éreztem. Hogy nem is vagyok igazán ott. A gimis éveket az énekkar a színjátszó és az ifi (református ifjúsági közösség a gyülekezetünkben) mentette meg, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szépen lassan elkezdtem felismerni a saját értékeimet… ma már előfordult, hogy még büszke is tudok lenni rájuk. A vágy, hogy észrevegyenek, hogy megmutathassam, hogy milyen vagyok és ki vagyok, mindig is ott volt bennem, mint szerintem sokakban – mondom én, hogy átlagos lány voltam –  de a vágy maga mit sem segített a helyzeten, hogy nem hittem, hogy én érdekes lehetek. Azóta nagyot fordult körülöttem a világ, de be kell vallanom, gyengébb pillanataimban ma is rajtakapom magam, hogy ezt érzem. Pedig kívülről nézve ezt biztosan senki nem mondaná meg rólam. Ez egy örökös fejlődés és tanulás az önismeret. Egy rögös út, teli újabb és újabb elágazásokkal.

2.  Olyan jó, hogy ilyen őszinte vagy! Még milyen benyomások értek téged azzal kapcsolatban, hogy szerethető vagy e?


Azt, hogy én olyan semmilyen vagyok, azt szépen lassan elhittem. Olyannyira sikerült azonosulni ezzel a szereppel, hogy gimi második félévében volt olyan, aki nem tudta, hogy két Réka van az osztályban… A másik lány a padtársa volt az illetőnek. Számtalanszor találtam magam abban a szituációban, hogy hozzá szólnék egy 

3.   Egyetértek, ráadásul van, hogy elég egyetlen egy megjegyzés, ami beég a memóriánkba, hogy elbizonytalanodjunk a saját értékeinkben, ha nem látjuk olyannak magunkat, amilyennek Isten teremtett meg! Te hogyan jutottál el arra a felismerésre, hogy Isten elfogad és pont úgy szeret téged, ahogy vagy?

Az elmúlt években rátaláltam a fotózásra, mint hobbira. A kamera mindkét oldalán. Fotósnak most tanulok, de a modellkedés világába már néhány éve belekóstoltam. Mókás tény ez annak tükrében ahogyan a történetemet kezdtem, nem igaz?! Hogyan lett a szürke kisegérből modell?  A jó Isten szépen keverte a szálakat… A teljes történetet részleteiben elmesélni nagyon hosszú lenne, a blogomon írtam róla részletesebben, de a folyamat azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megnyerni egy fotózást. Innen visszatekintve ez kompenzáció volt részemről. Ma már tudom, akkor leginkább csak nagyon akartam. Nagyon meg akartam nyerni azt a magazin szerepléssel járó fotózást… amit végül nem nyertem meg…  Aztán nagyon meg akartam nyerni egy másikat, amit szintén nem sikerült. 🙂 Viszont ez utóbbi kapcsán rámtalált egy lehetőség, ami gyönyörűen keretezi az utamat tekintve, hogy most fotósnak tanulok. Szóval engem ugyan nem választottak ki akkor, de mehettem arra a fotózásra werk fotósnak, és végül én is a sminkes és a fodrász kezei alatt találtam magam… Aztán az egyik dolog követte a másikat, csodálatos összefüggésben. Na de hogy kerül ide Isten? Ennél “világibb” dologba talán meg sem próbálhatnám “belekeverni” Őt, pedig ott van (mindenhol). Mert míg én egy-egy fotózáson eleinte azt hittem, hogy “jól megmutatom a világnak” addig Isten úgy mozgatta a szálakat, hogy valami nagyon fontosat tanított meg nekem ezek által. Olyan önismereti útra léptem, amire egyáltalán nem számítottam. Megmutatta, hogy az önbizalmam mennyire csak rajtam múlik, hiszen a külső szemlélő sosem láthat mindent. Hogy várhatom a visszajelzést kívülről, de amíg én magam nem hiszek magamban, semmi nem fog változni! A pozitív visszajelzés után is a következőt kezdi el várni az ember, és soha nem lesz elég, ha önmagának nem elég. A negatívat persze gyűjtögetjük. Megmutatta nekem, hogy mennyire másodlagos dolog az, hogy hogyan nézek ki, mennyivel fontosabb az, hogy jól érzem magam a bőrömben! Például régen sem sminkeltem magam, de mindig kevésbé éreztem szépnek magam emiatt azok mellett, akik ki voltak sminkelve… Ma már egyáltalán nem zavar, mert tudom, hogy milyen erő van bennem, ami nem a külsőmön múlik. 

hogy még büszke is tudok lenni rájuk. A vágy, hogy észrevegyenek, hogy megmutathassam, hogy milyen vagyok és ki vagyok, mindig is ott volt bennem, mint szerintem sokakban – mondom én, hogy átlagos lány voltam –  de a vágy maga mit sem segített a helyzeten, hogy nem hittem, hogy én érdekes lehetek. Azóta nagyot fordult körülöttem a világ, de be kell vallanom, gyengébb pillanataimban ma is rajtakapom magam, hogy ezt érzem. Pedig kívülről nézve ezt biztosan senki nem mondaná meg rólam. Ez egy örökös fejlődés és tanulás az önismeret. Egy rögös út, teli újabb és újabb elágazásokkal.

 

3.   Egyetértek, ráadásul van, hogy elég egyetlen egy megjegyzés, ami beég a memóriánkba, hogy elbizonytalanodjunk a saját értékeinkben, ha nem látjuk olyannak magunkat, amilyennek Isten teremtett meg! Te hogyan jutottál el arra a felismerésre, hogy Isten elfogad és pont úgy szeret téged, ahogy vagy?

Az elmúlt években rátaláltam a fotózásra, mint hobbira. A kamera mindkét oldalán. Fotósnak most tanulok, de a modellkedés világába már néhány éve belekóstoltam. Mókás tény ez annak tükrében ahogyan a történetemet kezdtem, nem igaz?! Hogyan lett a szürke kisegérből modell?  A jó Isten szépen keverte a szálakat… A teljes történetet részleteiben elmesélni nagyon hosszú lenne, a blogomon írtam róla részletesebben, de a folyamat azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megnyerni egy fotózást. Innen visszatekintve ez kompenzáció volt részemről. Ma már tudom, akkor leginkább csak nagyon akartam. Nagyon meg akartam nyerni azt a magazin szerepléssel járó fotózást… amit végül nem nyertem meg…  Aztán nagyon meg akartam nyerni egy másikat, amit szintén nem sikerült. 🙂 Viszont ez utóbbi kapcsán rámtalált egy lehetőség, ami gyönyörűen keretezi az utamat tekintve, hogy most fotósnak tanulok. Szóval engem ugyan nem választottak ki akkor, de mehettem arra a fotózásra werk fotósnak, és végül én is a sminkes és a fodrász kezei alatt találtam magam… Aztán az egyik dolog követte a másikat, csodálatos összefüggésben. Na de hogy kerül ide Isten? Ennél “világibb” dologba talán meg sem próbálhatnám “belekeverni” Őt, pedig ott van (mindenhol). Mert míg én egy-egy fotózáson eleinte azt hittem, hogy “jól megmutatom a világnak” addig Isten úgy mozgatta a szálakat, hogy valami nagyon fontosat tanított meg nekem ezek által. Olyan önismereti útra léptem, amire egyáltalán nem számítottam. Megmutatta, hogy az önbizalmam mennyire csak rajtam múlik, hiszen a külső szemlélő sosem láthat mindent. Hogy várhatom a visszajelzést kívülről, de amíg én magam nem hiszek magamban, semmi nem fog változni! A pozitív visszajelzés után is a következőt kezdi el várni az ember, és soha nem lesz elég, ha önmagának nem elég. A negatívat persze gyűjtögetjük. Megmutatta nekem, hogy mennyire másodlagos dolog az, hogy hogyan nézek ki, mennyivel fontosabb az, hogy jól érzem magam a bőrömben! Például régen sem sminkeltem magam, de mindig kevésbé éreztem szépnek magam emiatt azok mellett, akik ki voltak sminkelve… Ma már egyáltalán nem zavar, mert tudom, hogy milyen erő van bennem, ami nem a külsőmön múlik. 

nagyobb beszélgetésben a témához, de vagy nem merek, vagy olyan halkan mondom, hogy senki meg sem hallja. Mintha ott sem lennék. Ezt éreztem. Hogy nem is vagyok igazán ott. A gimis éveket az énekkar a színjátszó és az ifi (református ifjúsági közösség a gyülekezetünkben) mentette meg, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szépen lassan elkezdtem felismerni a saját értékeimet… ma már előfordult, hogy még büszke is tudok lenni rájuk. A vágy, hogy észrevegyenek, hogy megmutathassam, hogy milyen vagyok és ki vagyok, mindig is ott volt bennem, mint szerintem sokakban – mondom én, hogy átlagos lány voltam –  de a vágy maga mit sem segített a helyzeten, hogy nem hittem, hogy én érdekes lehetek. Azóta nagyot fordult körülöttem a világ, de be kell vallanom, gyengébb pillanataimban ma is rajtakapom magam, hogy ezt érzem. Pedig kívülről nézve ezt biztosan senki nem mondaná meg rólam. Ez egy örökös fejlődés és tanulás az önismeret. Egy rögös út, teli újabb és újabb elágazásokkal.

3.   Egyetértek, ráadásul van, hogy elég egyetlen egy megjegyzés, ami beég a memóriánkba, hogy elbizonytalanodjunk a saját értékeinkben, ha nem látjuk olyannak magunkat, amilyennek Isten teremtett meg! Te hogyan jutottál el arra a felismerésre, hogy Isten elfogad és pont úgy szeret téged, ahogy vagy?

Az elmúlt években rátaláltam a fotózásra, mint hobbira. A kamera mindkét oldalán. Fotósnak most tanulok, de a modellkedés világába már néhány éve belekóstoltam. Mókás tény ez annak tükrében ahogyan a történetemet kezdtem, nem igaz?! Hogyan lett a szürke kisegérből modell?  A jó Isten szépen keverte a szálakat… A teljes történetet részleteiben elmesélni nagyon hosszú lenne, a blogomon írtam róla részletesebben, de a folyamat azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megnyerni egy fotózást. Innen visszatekintve ez kompenzáció volt részemről. Ma már tudom, akkor leginkább csak nagyon akartam. Nagyon meg akartam nyerni azt a magazin szerepléssel járó fotózást… amit végül nem nyertem meg…  Aztán nagyon meg akartam nyerni egy másikat, amit szintén nem sikerült. 🙂 Viszont ez utóbbi kapcsán rámtalált egy lehetőség, ami gyönyörűen keretezi az utamat tekintve, hogy most fotósnak tanulok. Szóval engem ugyan nem választottak ki akkor, de mehettem arra a fotózásra werk fotósnak, és végül én is a sminkes és a fodrász kezei alatt találtam magam… Aztán az egyik dolog követte a másikat, csodálatos összefüggésben. Na de hogy kerül ide Isten? Ennél “világibb” dologba talán meg sem próbálhatnám “belekeverni” Őt, pedig ott van (mindenhol). Mert míg én egy-egy fotózáson eleinte azt hittem, hogy “jól megmutatom a világnak” addig Isten úgy mozgatta a szálakat, hogy valami nagyon fontosat tanított meg nekem ezek által. Olyan önismereti útra léptem, amire egyáltalán nem számítottam. Megmutatta, hogy az önbizalmam mennyire csak rajtam múlik, hiszen a külső szemlélő sosem láthat mindent. Hogy várhatom a visszajelzést kívülről, de amíg én magam nem hiszek magamban, semmi nem fog változni! A pozitív visszajelzés után is a következőt kezdi el várni az ember, és soha nem lesz elég, ha önmagának nem elég. A negatívat persze gyűjtögetjük. Megmutatta nekem, hogy mennyire másodlagos dolog az, hogy hogyan nézek ki, mennyivel fontosabb az, hogy jól érzem magam a bőrömben! Például régen sem sminkeltem magam, de mindig kevésbé éreztem szépnek magam emiatt azok mellett, akik ki voltak sminkelve… Ma már egyáltalán nem zavar, mert tudom, hogy milyen erő van bennem, ami nem a külsőmön múlik. 

4.   Annyira inspiráló, hogy mennyi mindent megértettél már ezen az önismereti úton, és ahogy Isten téged ezen az úton végig vitt! De tényleg, ahogy te is meséled, én is abszolút magamra ismertem, és azt látom, hogy sokan küzdünk megfelelési vággyal, és a tökéletességre való törekvéssel, még akkor is, ha már kapcsolatban vagyunk Istennel! Te hogy látod mindezt?

A mai korosztályra még jobban ömlik mindenhonnan, hogy felelj meg, tedd oda magad, ezek a külsőségek. Szerintem olyan fontos lenne megmutatni nekik, hogy nem azon múlik, hogy hogy nézel ki, hogy nem ez a fontos. Mert sokan hajlamosak azt gondoloni, hogy “ha majd szép leszek, lesz önbizalmam is”, de ez nem így van! Én vagyok rá az élő példa, hiszen a modellkedésen keresztül már nyilván kaptam visszajelzéseket, hogy szép vagyok, de ettől függetlenül ugyanúgy voltak és vannak harcaim saját magammal! És azt hiszem Istennek egy másik titkos terve is lehetett ezzel az egésszel, mert azt vettem észre, hogy ahogy haladtam ezen az önismereti úton, egyre fontosabbá vált számomra, hogy mások is megértsék, hogy igenis értékesek, és fontosak! Merem remélni, hogy néha sikerül is. Mert szeretném, ha minél kevesebb lány és nő érezné azt, hogy ő olyan semmilyen. Hogy bármit is bizonyítania kell. Szeretném, hogy megértsék minél többen, amit én ma már tudok: nem másoktól függ az, hogy milyennek látom saját magam! Különösen fontosnak tartom ezt, mióta megszületett a kislányom. Hiszen ő tőlem fogja megtanulni értékelni önmagát, így aztán a lehető legjobb példát kell számára mutatnom! Egyszer meghívtak egy gimibe beszélni másoknak is erről, és egy kislány, hogy ha el tudtok képzelni magába forduló kislányt, na ő az: rám se nézett és lehajtott fejjel ült, de ahogy meséltem neki arról, hogy én min mentem át és hová jutottam, a kislány elkezdte kihúzni magát és kinyílt, ez hihetetlenül jó élmény volt!

5.   Olyan csodás, hogy téged Isten erre elvezetett! Mindenkinek egyedi az útja, de én úgy gondolom sokan, sokszor éreztük már szürke kisegérnek magunkat! Tényleg annyira jó lenne, ha minél többen és minél többször felismernénk, hogy Isten elfogad és pont úgy szeret, ahogy megalkotott! Én arra lennék kíváncsi még, hogy ha meg kellene fogalmaznod, neked mit jelent az egészséges énkép?

Mikor tudod, hogy nem vagy sem több, sem kevesebb, mint a másik! Erről az jut eszembe, hogy egy régi barátnőm nagyon céltudatos lány, és én mindig is úgy éreztem, hogy ő lenéz engem, emiatt kicsit mindig távolságtartó voltam. De fennmaradt a kapcsolat, és ő kereste a társaságomat. Mostanra pedig rájöttem, hogy nem arról volt szó, hogy ő lenéz engem, hanem arról, hogy mivel én azt gondoltam, hogy nem vagyok olyan csinos, olyan okos, olyan talpraesett, mint ő, ezért ezt biztosan látja Ő is,és így néz rám!

5.   Olyan csodás, hogy téged Isten erre elvezetett! Mindenkinek egyedi az útja, de én úgy gondolom sokan, sokszor éreztük már szürke kisegérnek magunkat! Tényleg annyira jó lenne, ha minél többen és minél többször felismernénk, hogy Isten elfogad és pont úgy szeret, ahogy megalkotott! Én arra lennék kíváncsi még, hogy ha meg kellene fogalmaznod, neked mit jelent az egészséges énkép?

Mikor tudod, hogy nem vagy sem több, sem kevesebb, mint a másik! Erről az jut 

arckép Réka, Ahogy téged Isten lát, Isten szemével kampány, gyönyörű portré kép, nőknek, lányoknak, lányokról, nőkről, beszélgetés, interjú

Szóval abszolút rávetítettem a saját érzéseimet magammal kapcsolatban, anélkül, hogy annak lett volna bármi igazságtartalma. Ez a szemléletmód könnyen ránk ragad, mert mindenkitől azt halljuk, hogy szidja magát, és azt hisszük, hogy nem mondhatjuk magunkról, hogy szép vagyok, jó vagyok, elég vagyok, mert akkor beképzeltnek fognak tartani! Pedig szerintem igenis mondhatod magadra, és bőven akad majd ezután is elég dolog, amivel még meg kell harcolni! Például nekünk nagyon sokáig kellett várnunk arra, hogy kisbabánk legyen! Én úgy gondolom, hogy ezek alatt az évek alatt depressziós is voltam. Hiába voltam már túl azon, hogy szép vagyok e, elég jó vagyok e, akkoriban minden téren küzdelmem volt. Azt éreztem, hogy mindenben kudarcot vallottam. Gyakorlatilag volt egy olyan időszak, amikor hiába éreztem azt, hogy ha rám néz valaki, egy szép nőt lát, vagy hogy szívesen beszélgetnek velem a kollégáim, mégis belül azt éreztem, hogy egy nagy nulla vagyok, és ezt nagyon félelmetes volt megtapasztalni! Ez is egy hétköznapi eset, amiről annyira azt érzem, hogy fontos lenne beszélni! És minden új szerepben előjöhetnek újabb és újabb küzdelmek, most anyaként is megélem, hogy azt hittem, hogy túl vagyok már bizonyos kérdéseken, de ebben az új szerepben újra szembe kerültem velük, úgyhogy tanulom és úton vagyok!

5.   Olyan csodás, hogy téged Isten erre elvezetett! Mindenkinek egyedi az útja, de én úgy gondolom sokan, sokszor éreztük már szürke kisegérnek magunkat! Tényleg annyira jó lenne, ha minél többen és minél többször felismernénk, hogy Isten elfogad és pont úgy szeret, ahogy megalkotott! Én arra lennék kíváncsi még, hogy ha meg kellene fogalmaznod, neked mit jelent az egészséges énkép?

Mikor tudod, hogy nem vagy sem több, sem kevesebb, mint a másik! Erről az jut eszembe, hogy egy régi barátnőm nagyon céltudatos lány, és én mindig is úgy éreztem, hogy ő lenéz engem, emiatt kicsit mindig távolságtartó voltam. De fennmaradt a kapcsolat, és ő kereste a társaságomat. Mostanra pedig rájöttem, hogy nem arról volt szó, hogy ő lenéz engem, hanem arról, hogy mivel én azt gondoltam, hogy nem vagyok olyan csinos, olyan okos, olyan talpraesett, mint ő, ezért ezt biztosan látja Ő is, és így néz rám! Szóval abszolút rávetítettem a saját érzéseimet magammal kapcsolatban, anélkül, hogy annak lett volna bármi igazságtartalma. Ez a szemléletmód könnyen ránk ragad, mert mindenkitől azt halljuk, hogy szidja magát, és azt hisszük, hogy nem mondhatjuk magunkról, hogy szép vagyok, jó vagyok, elég vagyok, mert akkor beképzeltnek fognak tartani! Pedig szerintem igenis mondhatod magadra, és bőven akad majd ezután is elég dolog, amivel még meg kell harcolni! Például nekünk nagyon sokáig kellett várnunk arra, hogy kisbabánk legyen! Én úgy gondolom, hogy ezek alatt az évek alatt depressziós is voltam. Hiába voltam már túl azon, hogy szép vagyok e, elég jó vagyok e, akkoriban minden téren küzdelmem volt. Azt éreztem, hogy mindenben kudarcot vallottam. Gyakorlatilag volt egy olyan időszak, amikor hiába éreztem azt, hogy ha rám néz valaki, egy szép nőt lát, vagy hogy szívesen beszélgetnek velem a kollégáim, mégis belül azt éreztem, hogy egy nagy nulla vagyok, és ezt nagyon félelmetes volt megtapasztalni! Ez is egy hétköznapi eset, amiről annyira azt érzem, hogy fontos lenne beszélni! És minden új szerepben előjöhetnek újabb és újabb küzdelmek, most anyaként is megélem, hogy azt hittem, hogy túl vagyok már bizonyos kérdéseken, de ebben az új szerepben újra szembe kerültem velük, úgyhogy tanulom és úton vagyok!

eszembe, hogy egy régi barátnőm nagyon céltudatos lány, és én mindig is úgy éreztem, hogy ő lenéz engem, emiatt kicsit mindig távolságtartó voltam. De fennmaradt a kapcsolat, és ő kereste a társaságomat. Mostanra pedig rájöttem, hogy nem arról volt szó, hogy ő lenéz engem, hanem arról, hogy mivel én azt gondoltam, hogy nem vagyok olyan csinos, olyan okos, olyan talpraesett, mint ő, ezért ezt biztosan látja Ő is, és így néz rám! Szóval abszolút rávetítettem a saját érzéseimet magammal kapcsolatban, anélkül, hogy annak lett volna bármi igazságtartalma. Ez a szemléletmód könnyen ránk ragad, mert mindenkitől azt halljuk, hogy szidja magát, és azt hisszük, hogy nem mondhatjuk magunkról, hogy szép vagyok, jó vagyok, elég vagyok, mert akkor beképzeltnek fognak tartani! Pedig szerintem igenis mondhatod magadra, és bőven akad majd ezután is elég dolog, amivel még meg kell harcolni! Például nekünk nagyon sokáig kellett várnunk arra, hogy kisbabánk legyen! Én úgy gondolom, hogy ezek alatt az évek alatt depressziós is voltam. Hiába voltam már túl azon, hogy szép vagyok e, elég jó vagyok e, akkoriban minden téren küzdelmem volt. Azt éreztem, hogy mindenben kudarcot vallottam. Gyakorlatilag volt egy olyan időszak, amikor hiába éreztem azt, hogy ha rám néz valaki, egy szép nőt lát, vagy hogy szívesen beszélgetnek velem a kollégáim, mégis belül azt éreztem, hogy egy nagy nulla vagyok, és ezt nagyon félelmetes volt megtapasztalni! Ez is egy hétköznapi eset, amiről annyira azt érzem, hogy fontos lenne beszélni! És minden új szerepben előjöhetnek újabb és újabb küzdelmek, most anyaként is megélem, hogy azt hittem, hogy túl vagyok már bizonyos kérdéseken, de ebben az új szerepben újra szembe kerültem velük, úgyhogy tanulom és úton vagyok!

arckép Réka, Ahogy téged Isten lát, Isten szemével kampány, gyönyörű portré kép, nőknek, lányoknak, lányokról, nőkről, beszélgetés, interjú

6.   Olyan jó amiket mondasz, szerintem mindannyian úton vagyunk, és tényleg minden egyes élethelyzetben formálódhat az önmagunkról alkotott képünk! Neked mi segít pont olyan értékesnek látni magadat, ahogyan Isten is lát téged?

A modellkedés, a fotózás számomra igazi flow élmény. A kamera mindkét oldalán, ha őszinte akarok lenni. Mert hétköznapokon ugyan olyan “átlagos” nő vagyok, mint bárki… De a fénykép képes megragadni olyan pillanatokat, amikor az ember kívül – belül ragyog. És ezeket a pillanatokat jó látni és megélni. De természetesen a helyén kell ezt is, (mint annyi mindent) kezelni. Hálás vagyok Istennek, hogy ezt az utat adta nekem… És remélem, hogy egyszer majd a fotóim által tovább tudom adni mindezt. A magabiztosságunk sokszor másoktól tesszük függővé, s ez okoz rengeteg tévutat. Természetes, hogy fontos a visszajelzés és a pozitív

6.   Olyan jó amiket mondasz, szerintem mindannyian úton vagyunk, és tényleg minden egyes élethelyzetben formálódhat az önmagunkról alkotott képünk! Neked mi segít pont olyan értékesnek látni magadat, ahogyan Isten is lát téged?

A modellkedés, a fotózás számomra igazi flow élmény. A kamera mindkét oldalán, ha őszinte akarok lenni. Mert hétköznapokon ugyan olyan “átlagos” nő vagyok, mint bárki… De a fénykép képes megragadni olyan pillanatokat, amikor az ember kívül – belül ragyog. És ezeket a pillanatokat jó látni és megélni. De természetesen a helyén kell ezt is, (mint annyi mindent) kezelni. Hálás vagyok Istennek, hogy ezt az utat adta nekem… És remélem, hogy egyszer majd a fotóim által tovább tudom adni mindezt. A magabiztosságunk sokszor másoktól tesszük függővé, s ez okoz rengeteg tévutat. Természetes, hogy fontos a visszajelzés és a pozitív megerősítés, senki nem érezné magát “elég jónak” ezek nélkül. Azonban a változás belül kezdődik. Ott kezdődik, hogy mi magunk elhisszük, hogy értékesek vagyunk és igenis képesek vagyunk mindezt megmutatni a világnak is! A saját szemléletünket kell megváltoztatni önmagunkról, de nem a világhoz igazítva. “És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által…” (Róma 12:2)

6.   Olyan jó amiket mondasz, szerintem mindannyian úton vagyunk, és tényleg minden egyes élethelyzetben formálódhat az önmagunkról alkotott képünk! Neked mi segít pont olyan értékesnek látni magadat, ahogyan Isten is lát téged?

A modellkedés, a fotózás számomra igazi flow élmény. A kamera mindkét oldalán, ha őszinte akarok lenni. Mert hétköznapokon ugyan olyan “átlagos” nő vagyok, mint bárki… De a fénykép képes megragadni olyan pillanatokat, amikor az ember kívül – belül ragyog. És ezeket a 

megerősítés, senki nem érezné magát “elég jónak” ezek nélkül. Azonban a változás belül kezdődik. Ott kezdődik, hogy mi magunk elhisszük, hogy értékesek vagyunk és igenis képesek vagyunk mindezt megmutatni a világnak is! A saját szemléletünket kell megváltoztatni önmagunkról, de nem a világhoz igazítva. “És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által…” (Róma 12:2)

pillanatokat jó látni és megélni. De természetesen a helyén kell ezt is, (mint annyi mindent) kezelni. Hálás vagyok Istennek, hogy ezt az utat adta nekem… És remélem, hogy egyszer majd a fotóim által tovább tudom adni mindezt. A magabiztosságunk sokszor másoktól tesszük függővé, s ez okoz rengeteg tévutat. Természetes, hogy fontos a visszajelzés és a pozitív megerősítés, senki nem érezné magát “elég jónak” ezek nélkül. Azonban a változás belül kezdődik. Ott kezdődik, hogy mi magunk elhisszük, hogy értékesek vagyunk és igenis képesek vagyunk mindezt megmutatni a világnak is! A saját szemléletünket kell megváltoztatni önmagunkról, de nem a világhoz igazítva. “És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által…” (Róma 12:2)

Osszd meg ezt a blogot

Az oldal tetejére

A Csendesedő cookie-kat használ a legjobb vásárlási élmény érdekében. Ha a szolgáltatásainkat igénybe veszed, feltételezzük, hogy beleegyezel a cookie-k használatába. Tudj meg többet a cookie-król és arról, hogyan utasídhatod vissza ezeket.